Cukorbetegség
Testünk minden egyes sejtjének állandó vércukor-forrásra van szüksége. A vércukor, azaz a vér cukortartalma, a szervezet szöveteinek egyik legfontosabb tápanyaga. A táplálkozás során az emésztőrendszerünk a táplálék egy részét glükózzá alakítja és a véráramba juttatja. A hasnyálmirigy inzulin nevű hormonja révén kerül a glükóz a véráramból a sejtekbe. Amennyiben a sejtek nem jutnak elegendő glükózhoz, szó szerint éhen halnak.
A diabétesznek két fő formája van: I-es, és II-es típusú.
Az I-es típusú (fiatalkori, gyermekkorban kezdődő), a hasnyálmirigy alulműködésének a következménye. A fiatalkori cukorbetegséget általában egy hibás gén okozza, amelynek következtében a hasnyálmirigy nem képes elegendő mennyiségű inzulint termelni.
Az inzulin a "kulcs" a sejtekhez, mely mintegy “kinyitja a sejtek zárját”, hogy a glükóz bejuthasson.
A II-es típusú (felnőttkori) cukorbetegség esetében a hasnyálmirigy elegendő mennyiségű inzulint termel, de a sejtek nem tudják azt felvenni, mert a sejtek "zárja" valamely oknál fogva nem nyílik ki.
A hagyományos orvoslás a felnőttkori cukorbetegség tüneteinek kezelésére szorítkozik, azaz csökkenteni igyekszik a megemelkedett vércukorszintet. A szív- és érrendszeri megbetegedések és más diabetikus komplikációk is megjelennek azonban azoknál a betegeknél is, akiknek a vércukorszintje szabályozott. Így a vércukorszint csökkentése bár szükséges, de nem elégséges a diabetikus zavarok kezeléséhez.
A cukorbetegségben javasolt étrend zsírszegény, szénhidrátban dús: A zsírbevitelt 30% alatti kalóriamennyiségben határozza meg és 50-60%-ban a szénhidrátok (mint pl a gabonafélék) mennyiségét.
Az egyszerű szénhidrátok, (cukor, liszt,) túlzott megterhelésnek teszik ki a hasnyálmirigyet.
Tény, hogy a cukorfogyasztás tiltásán kívül a zsírszegény diéta hatékony a cukorbetegség kordában tartásában. Ez a gyakorlat azonban csak látszólag segít a kialakult cukorbetegség kezelésében, a szervezet egészséges működéséhez nem megfelelő.
A zsiradékok a táplálkozásunk és egészségünk alapját képezik. A zsírok minden típusa, beleértve a többszörösen telítetlen zsírsavakat is, a sejtmembránok építőelemei. A zsírsavak hiánya a testünket legyengíti, erőtlenné, betegségekre hajlamossá teszi. Hosszútávon a zsírok megvonása nem javít, hanem ront a beteg életminőségén, de azért is megfontolandó, mert a zsír az emésztésnek is fontos tényezője, tekintve hogy nélküle nem szabadul fel kolecisztokinin, ami miatt viszont nem ürül epe, epe nélkül nem létezik jó emésztés, a rossz emésztés miatt hiánybetegség alakulhat ki. A legtöbb betegség hátterében pedig szinte mindig valamely tápanyag(ok) hiánya áll.
Az étolajokban telítetlen zsírsavak vannak. A többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó növényi olajok a hevítés során oxidálódnak: a többszörösen telítetlen zsírsav elég, és aközben káros méreganyagok keletkeznek. Az ilyen zsírok elrontják (csökkentik) a sejtek azon képességét, hogy összekapcsolódjanak az inzulinnal, ami miatt a sejtek csak kevesebb glükózt tudnak felvenni. Vagyis a “zár” ami megnyitná a sejteket a glükóz előtt, megrongálódik ha túl sok többszörösen telítetlen oxidált zsírt fogyasztunk. Azután az inzulin már nem lesz képes “kinyitni az ajtót”.
Az általánosan használt étolajok telítetlen zsírsava valójában omega6 zsírsav. A belőle termelődő prosztaglandin magas vérnyomáshoz is vezethet. (A zsírokra alább még visszatérek.)
A glikémiás index egy viszonyszám, ami azt mutatja meg, hogy az adott élelmiszer 1000 kJ mennyisége mekkora vércukorszint emelkedést vált ki.
Ám nem a vércukorszint emelkedése a legfontosabb, hanem az, hogy az adott étel mekkora inzulin-elválasztásra készteti a hasnyálmirigyet. Ha valamely élelmiszer sok inzulin termelésére késztet, akkor a vércukorszint alacsonyabb lehet, de mivel ehhez az eredményhez sok inzulin termelődésével jutottunk, az nagyon rossz.
Vagyis az a jó táplálék, aminek a glikémiás indexe „önmagában”(!) alacsony és nem pedig azért, mert sok inzulin kiválasztását eredményezi. A táplálék inzulin-stimuláló hatásának a mértéke sokkal fontosabb, mint a glikémiás index!
A fokozott inzulin elválasztás miatt hiperinzulinémia alakul ki. A rendszeresen magas inzulinhatásnak kitett sejtek pedig elveszítik az inzulin-érzékenységüket. A folyamat eredményeként kialakul a 2-es típusú diabétesz.
A magas inzulinszint a szervezetben a zsírraktárak növekedését is eredményezi, tehát elhízáshoz is vezet (ez az elhízás oka!), azt követően pedig a hasnyálmirigy kimerüléséhez.
Az alábbi kis táblázatban látható néhány élelmiszernek a glikémiás indexe (GI-je) és az általa kiváltott inzulinválasz:
Étel GI Inzulinérték Inzulin/GI
Fehér kenyér 100 100 1,00
Alma 50 59 1,18
Banán 79 81 1,03
Narancs 39 60 1,54 !
Szőlő 74 82 1,11
Barnarizs 110 62 0,56
Burgonya 141 121 0,86
Fehérrizs 110 79 0,72
Lencse 62 58 0,94
Mogyoró 12 20 1,67
Szárazbab 114 120 1,05
Chips 52 61 1,17
Csokoládé 79 112 1,42 !
Hal 28 59 2,11 !
Jégkrém 70 89 1,27 !
Joghurt 62 115 1,85 !
Keksz 118 87 0,74
Kukoricapehely 76 75 0,99
Marhahús 21 51 2,43 !
Mézes műzli 60 67 1,12 !
Rozskenyér 60 56 0,93
Sajt 55 45 0,82
Tej 30 90 3,00 !
Tészta 46 40 0,87
Tojás 42 31 0,74
Torta 56 82 1,46 !
Zabpehely 60 40 0,67
Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a cukrok, hanem az aminosavak is képesek jelentős inzulin termelődést kiváltani. Lásd pl a marhahús és a hal. (A fehérjék aminosavakból állnak.)
A közölt adatok forrása: http://drtihanyi.hu/a-glikemias-index-tundoklese-es-bukasa-ii-new78/
Egy egészséges ember napi cukorszükséglete mintegy 6-8 g, s ezt a mennyiséget a gyümölcsök bőven tartalmazzák.
Túl azon, hogy diabéteszben kerülni kell, a cukor az emésztőrendszerünkre is károsan hat. A cukor a természetben ilyen töménységben nem létezik.
Egy róla szóló tanulmány olvasható itt: http://www.tenyek-tevhitek.hu/cukor.htm
A csokoládéról pedig itt: http://www.tenyek-tevhitek.hu/csokolade-csokohologia.htm
Ám, mint a legtöbb betegség esetében, a cukorbetegség oka is legnagyobb részben hiánybetegség. Ugyanis a hasnyálmirigyben képződő inzulin, fontos tápanyagok (legfőképpen a króm) hiányában nem képes ellátni a feladatát.
A megoldás tehát az étrend helyes megválasztása (megváltoztatása) és a szervezet tápanyag igényének megfelelő táplálék kiegészítők használata.
A diabetikus anyagcsere normalizálásában a C-vitamin, az E-vitamin, B-vitaminok és a króm alapvető tápanyagok. Ezek révén a hasnyálmirigy, a máj és az érfalak milliónyi sejtjében elegendő mennyiségű „biológiai üzemanyag” áll rendelkezésre. Ez egyben a legjobb módszer, nemcsak a diabétesz, hanem a keringési-rendszer elváltozásainak megelőzésére is.
(A valós tápanyagigényről egy másik menüpontban külön is szó lesz, itt csak annyit, hogy a C-vitamin szükséges mennyisége naponta nem kevesebb 1000-2000 mg-nál, ill. afölött mutatkozik megfelelőnek, E-vitamint napi 400 NE mennyiségben, B-vitaminokat 50 mg-os B-KOMPLEX formájában érdemes beszerezni, a króm szükséges mennyisége pedig napi 200 mikrogramm.)
Több helyen is leírják, hogy mindkét típusú cukorbetegség oka, lehet genetikai eredetű is, vagyis örökölhető. Nincs okom ezt megkérdőjelezni, de megjegyezem, hogy génhiba esetén is ugyanúgy eredményre vezet a króm (és az említett vitaminok) pótlása és vele egyidejűleg a finomított szénhidrátok (liszt, cukor) elhagyása. Ez a tény pedig azt mutatja, hogy a diabétesz létrejöttében a táplálkozásnak minden másnál nagyobb szerepe van.
Az élelmiszerek ipari méretekben történő feldolgozása az élelmiszerek tápanyaghiányának a legfőbb oka.
A finomított szénhidrátok gyártása, alig száz évvel ezelőttig nyúlik vissza. Cukorbetegség (is) azóta létezik, tehát az öröklődése könnyen visszakövethető, hiszen mindössze néhány generációról van szó.
Jellemzően és nemcsak a cukorbetegség kapcsán, mindig amerikai példákkal dobálóznak, ahol, köztudottan a világon a legtöbb elhízott ember él. Magyarországon tudtommal semmilyen felmérés nem történt. Még az is megeshet, hogy a cukorbetegség is csak az amerikaiak körében öröklődik....(?)
(Egyébként, a magyarországi cukorgyártás meghonosításának az esztendeje 1830. A lisztek finomítása még később kezdődött.)
A zsírokról érdemes egy kicsit részletesebben is szót ejteni....
Szinte valamennyi természetes zsírsav úgynevezett cisz-konfigurációban fordul elő, azaz a szénatomokon lévő hidrogénatomok a molekulának ugyanazon az oldalán találhatók. Ez olyan alakzat, amely "illik" a szervezetünk sejtjeihez, s így lehetővé válik, hogy a zsírok kifejtsék fontos biológiai tevékenységüket. Sajnos, éppen ezt a lényegi jelentőségű cisz-konfigurációt teszik tönkre a modern feldolgozó eljárások, mint a hevítés, a fehérítés, a szagtalanítás és a hidrogénezés. Ezek miatt, az egészséges cisz-konfiguráció átváltozik: egészségkárosító transz-konfigurációvá alakul.
Az átalakulás után a hidrogénatomok a zsírsavmolekula szemben lévő oldalán helyezkednek el, s ekkor a molekula kiegyenesedik. A transz-zsírok a sejtmembránt áteresztővé teszik, ami által a sejt anyagcseréje felbomlik, a mérgezőanyagok könnyű behatolása lehetővé válik. A sejtmembránba épült transz-zsír rendellenes sejtműködést okoz, amely szív- és érrendszeri, rákos- és egyéb megbetegedésekhez vezethet, s a cukorbetegség kialakulásában is szerepet játszik.
A hidrogénezett étolajok és a margarinok, eleve transzzsírok!
A telítetlen zsírsavak (omega3-6-9) nagyon fontosak a sejtépítésben. A linolsav (omega6) és a linolénsav (omega3) azonban 50 fok felett oxidálódik.
Sütés-főzésre a telitett zsírok (főképpen állati eredetű zsírok, kókuszzsír) és az egyszeresen telítetlen zsírsavat (olajsav, más néven omega9) tartalmazó olajok alkalmasak. (Előbbi akár 200 fokig stabil, míg az olajsav legföljebb 160 fokig, de 120 fokig biztosan.) Az oliva olaj és a repceolaj gazdag olajsavban (omega9). A többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó olajokat viszont, (az oliván és a repcén kívül az összes többi ilyen,) nem szabad 50 fok fölé hevíteni.
A bolti olajok többsége finomított vagy hidrogénezett, tehát eleve káros a sejtjeinkre. Az általánosan használt napraforgó olajat pedig, (amely zömmel többszörösen telítetlen zsírsavakat - ~80%-ban linolsavat, más néven omega6-ot - tartalmaz,) egyéb ok miatt is kerülni kellene:
A szervezetünk minden szempontból egyensúlyra törekszik. Így van ez a sokféle zsírsav esetében is, vagyis fontos a zsírsavak egymáshoz viszonyított aránya, amely a linolsavra (omega6) és a linolénsavra (omega3) vonatkozóan 1:1 és 3:1 között tekinthető normálisnak. (Azaz a kétfajta zsírsav azonos mennyisége, avagy legföljebb 3-szor annyi omega6 mint amennyi omega3.) Azok szervezetébe, akik csak napraforgó olajat használnak, csak omega6 típusú zsírsav kerül, ami miatt egyensúlyról szó sem lehet, s így hosszabb távon a szervezet normális működése megbomlik, teret engedve számos betegségnek, mint amilyen a cukorbetegség is pl, de az omega6 zsírsav a párja nélkül (omega3 nélkül) erősen érösszehúzó hatású is, vagyis magasabb vérnyomást kell a szívnek produkálnia ahhoz, hogy a szerveket elláthassa.
(Omega3 típusú zsírsav van a halolajban. Alfa linolénsav, mely szintén omega3 zsírsav, legnagyobb mennyiségben a lenmagolajban van.
Csak "kezeletlen" vagyis hidegen sajtolt növényi olajokat érdemes venni. Tudni kell azonban, hogy a semmilyen módon nem kezelt olajok romlandók és csak hűtőben/mélyhűtőben tarthatók el hosszabb ideig.)
Alapvetően elhibázott az ú.n. nyugati típusú táplálkozási ajánlás általánosan elfogadott arányai, amely a szervezetünknek ill. a sejtjeinknek a sok-sok évezred-évmillió alatt kialakult igényeit nem, vagy tévesen veszi figyelembe: messze több szénhidrát fogyasztását írja elő, és ugyanakkor a szükségesnél lényegesen kevesebb fehérjebevitelt enged. E kettő ajánlott mennyiségének éppen a fordítottja lenne megfelelő, azaz mintegy 40-45 energia-százalék fehérje, 15-20%-nál nem több szénhidrát és 35-40% zsiradék napi bevitele. Persze, ezt se lehet egyformán mindenkire ráhúzni, hiszen a valós szükséglet több tényezőnek a függvénye, mint pl a kor, egészségi állapot, stb. Ám mielőtt az itt megadott értékeken bárki elszörnyülködne, pl merthogy a zsír hizlal, nos nem, nem a zsír hizlal. Az elhízás legfőbb oka a magas inzulinszint, s amellett a rossz emésztés, ami pedig a legtöbb esetben éppen a zsiradék hiánya miatt rossz - fentebb már leírtam ennek az okát.
Az elhízás és a diabétesz egymással szoros kapcsolatban állnak, hiszen az elhízáshoz is a folyamatosan magas inzulinszint vezet és ugyanannak a következménye a II-es típusú cukorbetegség is. Jóllehet nem minden cukorbeteg túlsúlyos, de igen sok kövér ember diabéteszes, és a többi is mind, halad afelé.
Súlycsökkenést csak a helyes táplálkozás hozhat. A csodakészítmények amelyek önmagukban ígérnek fogyást, inkább csak a pénztárcánkra gyakorolnak majd ilyetén hatást....
Diéták
Különböző irányzatok alakultak ki, nagyon sokféle diéta létezik. Jellemzően azonban, a szervezet igényeit figyelmen kívül hagyják, ezért hosszútávon az egészséget nem szolgálják. Egyetlen kivételt tennék mindössze, amely hozzásegíthet akár a megelőzéshez, vagy a gyógyuláshoz is. Ez a LOWCARB, amely a szénhidrátoknak napi 72 g mennyiségét ajánlja és a fehérjéknek, zsíroknak és a zöldségeknek a fogyasztására bátorít.
Szem előtt tartva a fentieket, vagyis a tápanyagok ill. ételek mennyiségének és arányainak helyes megválasztásával, a fontos tápanyagok rendszeres pótlásával és ezek következetes betartásával nemcsak megelőzhető a diabétesz, hanem véglegesen meg is gyógyítható!
S íme még néhány szempont amit érdemes betartani a siker érdekében:
Csökkenti az ételek glikémiás indexét 2-3 evőkanálnyi citrom leve.
Hasonló hatással bír a rost is. (A rostok a táplálkozás fontos része. Naponta 30-40 g rost ideális. Bélbetegségek mellett azonban a rostok fogyasztása nem mindig előnyös.)
A zsír is mérsékli az ételek GI-jét. Egy-egy főétkezés optimális zsírtartalma testsúly kilogrammonként ~1 g. Ez a mennyiség jól működteti az emésztést is. (A zsírokról fontos információ lesz a "Zsírok és az emésztés" menüpont alatt.)
Reggelire előnyösebb a nagyobb fehérje tartalmú ételeket választani, több szempontból is. Egyrészt, mert a sejtek inzulin érzékenysége reggel kisebb, mint a nap többi szakában, és ezért a reggel fogyasztott szénhidrát a vér inzulinszintjét hosszabb időn át tartja magasan. Másrészt, mert ha a szénhidrátokat fehérjékkel együtt fogyasztjuk, ugyancsak csökken a glikémiás index.
A szénhidrátokból az alacsonyabb glikémiás indexűeket kell választani, de a szénhidrátban dúsabb ételeket jobb a nap későbbi részében elkölteni.
A cukorbetegség(ek) kezelésének kiegészítésére ajánlható gyógyteák: fehér babhéj (sok szerves krómot tartalmaz); kecskerutafű (erős hatású!).
A Gymnema sylvestre nevű növény leveleiből készült kivonat szintén alkalmas a cukorbetegségek kezelésének a kiegészítésére. Felőle itt lehet tájékozódni: http://www.vitamin-abc.eu/hirek/gymnema-szilver-a-cukor-es-szenhidrat-felszivodas-blokkolo-noeveny.html
Egy 25 napos program keretében, végleges gyógyulást ígér a II-es típusú cukorbetegségből ez a weboldal: http://www.25nap.hu/ Érdemes meglátogatni!
Ajánlott irodalom:
Dr. Légrády Péter: Tojás, táplálkozás, egészség című könyve. (A leghitelesebb ismeretanyag az emésztésről.) (A neten is fellelhető:http://www.szamosmiklos.hu/tojaskonyv/)
Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás című könyve. (A nyugati típusú táplálkozásnak a betegségekkel való kapcsolatáról, az eddig megdönthetetlennek hitt egészségügyi mítoszokról, dogmákról kíméletlenül lerántja a leplet.)
Szennai László
A STRESSZ ÉS A DEHIDRÁCIÓ AZ ANYAGCSERE OLDALÁRÓL
(Részelet dr. F. Batmanghelidj: A tested vízért kiált című könyvéből.)
„Szilárd meggyőződésem, hogy ha az összes jelenleg használatos gyógyszert a tenger fenekére süllyesztenénk, a legjobbat tennénk az emberiségnek - és a legrosszabbat a halaknak.” (Oliver Wendell Holmes)
AZ INZULINFÜGGETLEN CUKORBETEGSÉG
Alapjában véve kétféle cukorbetegség van. Az egyik típus kezeléséhez inzulinra van szükség, mert a hasnyálmirigy nem termel több inzulint. Ezt a fajtát inzulinfüggő diabétesznek (cukorbetegségnek) nevezik. A másik típus kezelésére gyógyszereket alkalmaznak, hogy fokozatosan felszabadítsa a hasnyálmirigyből az inzulint, és így a cukorbeteg ellenőrzése alatt tarthatja klinikai tüneteit. Ezt inzulinfüggetlen diabétesznek nevezik; a hasnyálmirigy még képes inzulint termelni.
Az inzulinfüggetlen diabétesz, ami idősebb korban alakul ki, és tabletta gyógyszerformával viszonylag könnyen szabályozható, az agy vízhiányának legvalószínűbb végeredménye és ez egészen az idegingerületátvivő-rendszerig - különösen a szerotonerg rendszerig - befolyásolhatja annak működését. Az agy fiziológiája önműködően olyan módon reagál, hogy felfelé kezdi tolni a glükóz (szőlőcukor) küszöbértékét azért, hogy fenntarthassa saját térfogatát és energiaszükségleteit. Az agynak szüksége van a glükózra annak energiatartalma miatt, és az anyagcseréjéből kialakult vízre is. A vélemények uralkodó többsége az, hogy az agyban az energiaigény nagy részéről egyedül a szőlőcukor gondoskodik. Személyes véleményem pedig az, hogy ez abban az esetben történhet meg, ha a testben só- és vízhiány van. A víz és a só abszolút lényeges elemek a hidroelektromos energia fejlesztéséhez, különösen az idegingerületátvivő-mechanizmus miatt.
A vércukorszint megváltoztatásának oka és mechanizmusa elég egyszerű. Amikor a vízszabályozás és az energiagazdálkodás kézbevétele végett hisztamin aktiválódik, egy másik, prosztaglandinoknak nevezett vegyületcsoport is működésbe lép. A prosztaglandinok egy alárendelt rendszert alkotnak a test sejtjei közötti vízelosztás céljából.
A hasnyálmirigy - egy nagyon bonyolult mirigy, ami a gyomor és a patkóbél között helyezkedik el - több mint az inzulingyártás egyedüli telepe, ugyanis nagy mennyiségű bikarbonát oldatot is termel. Ez a bikarbonát oldat a patkóbélbe ürül, hogy semlegesítse a gyomorból érkező gyomorsavat. Ez a módja a gyomorból érkező sav semlegesítésének. Úgy történik, hogy amíg az ingerlő anyag (a prosztaglandin „E” típusa) rövidre zárja a hasnyálmirigy felé tartó keringést, azért, hogy a bikarbonát oldat elkészülhessen, ugyanakkor természetesen gátolja az inzulin kiválasztását a hasnyálmirigyből. Ez egy nagyon szorosan működő szervo-mechanizmushoz hasonlóan működik. Minél inkább működnie kell az egyik rendszernek, annál inkább háttérbe vonul a másik.
Miért? Egyszerűen az inzulin elősegíti a kálium és a cukor sejtekbe lépését. Ugyanakkor néhány aminosav sejtbe jutását is elősegíti. A cukor, a kálium és az aminosavak bejutásával víz is kerül a sejtbe, amit az inzulin serkent. Az ilyen folyamatok csökkenteni fogják a rendelkezésre álló víz mennyiségét, ami könnyebben elérhető a sejteken kívül. A dehidrációs állapotban az inzulin működése eredménytelen lehet. A test működésében alkalmazott logika ezért a vízelosztás kétféle folyamatát egy anyag (a prosztaglandin E) szabályozása alá helyezte a hasnyálmirigy és az inzulinműködés gátlásának érdekében. Eszerint, és néhány sejt súlyos nélkülözése árán a szervezet vizet bocsát rendelkezésre, a táplálék emésztésére és a gyomorsav semlegesítésére a belekben.
Amint ez megtörténik, mikor az inzulin kiválasztás gátlás alá kerül, az agyat kivéve, a test anyagcsere folyamatai súlyosan megbomlanak. Egy dehidrációs állapotban az agy hasznot húz az inzulin gátlásából. Maguk az agysejtek működése ugyanis nem függ az inzulintól, míg a test többi sejtjének normális működése teljesen inzulinfüggő. Ha elgondolkodunk ezen, azt találjuk, hogy egy súlyos krónikus dehidrációs állapotra nézve ebben természetes logika van az inzulin független cukorbetegség kialakulására. Miért hívják inzulin független diabétesznek? Mert a test még gyártja az inzulint, habár néhány kémiai anyag befolyása kell, hogy elősegítse a kiválasztását.
Az inzulingátlás e jelensége a dehidrációval azt mutatja meg, hogy a hasnyálmirigy elsődleges működési területe az emésztési folyamatok vízellátása. Az inzulingátlás pedig a mirigy egy alkalmazkodási folyamata a test dehidratációjához.
A TRIPTOFÁN ÉS A CUKORBETEGSÉG
A triptofán hatásának még a legegyszerűbb magyarázata is túl bonyolultnak tűnhet. Azonban ezen aminosavról szóló néhány alapvető ismeretet szükséges megértenünk, hogy értelmezni tudjuk e könyv némely kijelentését. Ne feledjük el, a szervezet egy nagyon bonyolult kémiai üzem, ami szélsőségesen érzékeny az elsődleges nyersanyagainak áramlási ingadozására.
Az agy szerepe, hogy újjáélessze magát, amikor víz- vagy sóhiány lép fel a testben. Megnöveli a cukor szintjét a keringésben. A cukor megnövekedett szintje feltételezhetően kiegyenlíti a létfontosságú ozmotikus egyensúlyt, ugyanúgy ahogy egy orvos is majdhogynem újjáéleszthet egy beteget egy egyszerű cukor és só tartalmú vizes infúziós oldattal. Szükségünk lehet felismerni egy másik egyszerű dolgot is: az ozmotikus erőket, amiknek a sejteken kívüli folyadéktérfogatot kell szabályozniuk. Ezeket elsődlegesen a folyadék sótartalma, megnövekedett cukortartalma és néha a megnövekedett húgysavtartalma hozza létre.
De az inzulinfüggő diabéteszben súlyosabb sóhiány is felmerülhet, és ez esetben az agynak nincs választási lehetősége, meg kell növelnie a cukorszintet, hogy kiegyenlítse az alacsony só szintet. Ez a folyamat egy önműködő lépés az agyműködés programjában, amit közvetlenül és közvetve a triptofán működése vezérel. Azt is kimutatták, hogy a triptofán egy alapvető aminosav, a test létfontosságú összetevője, amely át tud alakulni az eddig megismert három vagy még inkább négy lényeges idegingerületátvivő anyaggá.
Az inzulinfüggetlen cukorbetegségben szükségünk lehet különös figyelmet szentelni a megfelelő fehérjebevitelre, hogy megelőzzük a triptofán hiányt, ami gyökeres oka lehet e betegségnek. Miért? Úgy tűnik, hogy a dehidráció az agyban a triptofánkészletek súlyos kimerülését, a leglényegesebb aminosav hiányát okozza. Amikor megfelelő mennyiségű triptofán van jelen az agyban, egyéb hatásai mellett, a fájdalomküszöb megemelkedik - a fájdalmakat jobban el tudjuk viselni.
Néhány cukorbeteg állat agyában a triptofántartalomszint nagymértékű esést mutat.
Még egyszer kihangsúlyozom, a só, a cukor, a húgysav mindegyike a sejteken kívüli folyadék ozmotikus erőinek kiegyensúlyozására szolgál. A sótartalom járul hozzá legnagyobb mértékben a sejteken kívüli ozmotikus egyensúlyhoz. A triptofánnak magának a szabályozó szerepe, vagy az idegingerületátvivő rendszertől való függése, a testben megtartott só mennyiségére egy mértékadó mechanizmusként működik. A szerotonin, a triptamin, a melatonin és az indolamin idegingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) és mind a triptofánból származnak. Így a triptofán a test sófelvételének természetes agyi szabályozója. Úgy tűnik, hogy az alacsonyabb triptofán szint - és ennek következményeként az idegingerületátvivő termelése - egy a normálisnál alacsonyabb sóvisszatartást fog eredményezni.
A test egy támogató mechanizmusaként az RA rendszer (renin-angiotenzin rendszer) kompenzál a só visszatartásával. A hisztamin és annak RA-rendszere különösen aktívvá válik, ha a triptofánfüggő idegingerületátvivő rendszer kevésbé közreműködő - a triptofán megnövekedett lebontása vagy hiánya miatt. Ebből következik, hogy egy sómentes vagy alacsony sótartalmu diéta nem vezet célra a diabéteszes magas vércukor kezelésénél.
Ha a vércukor szintje lesüllyed, a napi bevitt sómennyiség emelése elkerülhetetlen.
A triptofánnak emellett kimagasló szerepe van a DNS-hibás „írási” és másolási folyamatának javítómechanizmusában. Egy másik aminosavval, a lizinnel, egy hídrendszert alkotnak (a lizin-triptofán-lizin hármast), amely vágja és újból helyesen összeilleszti a hibásan átírt DNS-láncot. A triptofán e sajátsága a leglényegesebb a rákos sejtek kialakulásának megelőzésében.
Az agy triptofánkészleteinek újrafeltöltésével a hisztamin rendszer működése annak elsődleges feladatára fog visszaszorulni - egy normális működési szintre. A test sótartalma jól szabályozott lesz. A fájdalom érzékelési szintje megemelkedik. A gyomor savelválasztása normalizálódik és megfelelő ellenőrzés alá kerül. A vérnyomás is a test összes szervének és folyamatának, a veséknek, az agynak, a májnak, a tüdőnek, a gyomor- és béltraktus aktivitásának, az idegsejtekbe történő vízszűrés „zuhanyrózsa”-mechanizmusának, az ízületek és a többi szervnek és mechanizmusának megfelelő természetes szintjére áll be.
Közvetlen kapcsolat van a séta és az agy triptofánkészleteinek felépítése között. Van néhány aminosav, ami verseng az agy-vér gáton való keresztülhaladásért. Nekik is ugyanazoknak a szállítófehérjéknek a hátán kell utazniuk. A triptofán e versenytársainak a csoportját elágazó láncú aminosavaknak nevezik. A test működésében ezek az elágazó láncú aminosavak a zsírokkal együtt a nagyobb izmokban üzemanyagként használatosak. Az izmok a vérkeringésből elkezdik felcsipegetni ezeket az aminosavakat. Ennek eredményeként a triptofán agy-vér gáton való áthaladásának esélye megváltozik. Egy fő fiziológiai érték az izomaktivitásnak és az agy triptofánkészleteinek közvetlen kapcsolatában mutatkozik meg.
Az agy triptofántartalma és annak különféle „melléktermék” idegingerületátvivő rendszerei a felelősek a „test homeosztatikus egyensúlyának” fenntartásáért. Az agyban lévő triptofán normális szintje minden testi folyamatban egy jól szabályozott egyensúlyt tart fenn - ezt jelenti a homeosztázis. Az agyi triptofánellátás csökkenése az összes testi folyamat hatásfokának csökkenését vonja magával.
A depresszió és még néhány mentális rendellenesség az agy kiegyensúlyozatlan triptofán készleteinek a következménye. A „Prozac” néhány mentális rendellenességben, különösen depresszióban használt gyógyszer, ami megállítja a szerotonin - a triptofán egyik mellékterméke - lebontását. Minden ideg megfelelően működik, ha több szerotonin van jelen. Azonban a Prozac nem tudja lecserélni a triptofán nélkülözhetetlen szerepét. Testünk triptofán készleteinek újrafeltöltését kiegyensúlyozott diétával és szabályos vízbevitellel kell véghezvinni.
Kutatásaim azt mutatták, hogy a vízbevitel (vérhígulás) és a triptofán agy-vér-gáton keresztül szállító rendszerének hatékonysága között közvetlen kapcsolat van. A vízhiány és a vele arányos hisztamin felszabadulás megnöveli a máj triptofánlebontó folyamatának sebességét. A megfelelő vízbevitel, úgy tűnik, hogy megfékezi és hatástalanítja a triptofán lebomlási folyamatát. A krónikus dehidratáció a különböző aminosav raktárak triptofán kimerülését okozza. Szervezetünk nem tudja előállítani a triptofánt, táplálékkal kell bevinnünk; az ilyen aminosavakat esszenciális aminosavaknak nevezik. Így a test hidrációja, a gyakorlatok és a helyes táplálkozás az agy triptofán tartalékainak gyarapítását segíti elő.
Egy másik gyakori, fontos eset a kóros érzékenység (idioszinkrázia), amely a fehérjelebontásban és előállításban működik. A fehérjék az aminosavak összekapcsolásával készülnek. 20-féle aminosavból készül az összes különböző fehérje. Minden egyes fehérjetípus különböző aminosav számmal és sorrenddel épül fel. A keverék sorrendjétől függően minden egyes fehérjének más és más szerepe nyilvánul meg. A fehérjét felépítő aminosavak számától és sorrendjétől függően a keverék enzimként, más fehérjék előállításában szerelőszalagként és a sejtek hidroelektromos pumpáiban energiatermelőként működhet.
A test összes folyamata az enzimeket és testfehérjéket alkotó aminosavak különleges sajátságai és „sorrendisége” által szabályozott. 8 esszenciális aminosav létezik, amit szervezetünk nem tud előállítani; ezeket a táplálékból kell „importálni”. 3 aminosavat szervezetünk csak korlátozott mennyiségben tud előállítani. Bizonyos helyzetekben ezek tartalékai is szűkössé válhatnak. A többi 9 aminosavat testünk bőségesen elő tudja állítani. Ha a tartalék-aminosavkészletek szintje egy bizonyos tartományon túl ingadozik, akkor néhány aminosav lebontásra kerül, hogy a további enzim- és fehérjegyártáshoz kiegyenlítődjön a raktárak aminosav készleteinek aránya. Az ilyen stressz helyzetekben lebontásra kerülő triptofán tűnik a legfontosabb aminosavnak.
Ám nem fogyaszthatunk ilyen vagy olyan aminosavat magában, hogy kiegyenlítsük tartalékainkat, még akkor sem, ha ismerjük a bonyolult arányokat és elágazásokat. Kellő időben az aminosavak teljes skáláját kell fogyasztanunk. Ha elővigyázatosak akarunk lenni, olyan fehérjéket kell ennünk, amelyek bőséges adagokat tartalmaznak ezekből az aminosavakból. Némely fehérjeforrás, mint például a hosszan tárolt húsok, néhány aminosavban hiányossá válhatnak. A legjobb fehérjeforrások a növények csíráztatott magvai, például a lencsék, gabonák, babok, stb. - de még a tojás és a tejtermékek is, amelyek a következő csirke vagy borjú nemzedéket nevelik fel.
A lencsék és a zöldbabok különösen jó aminosav raktárak a táplálkozásban. Átlagban 28 százalék fehérjét tartalmaznak, 72 százalék összetett szénhidrátot (összetett cukrokat = keményítőket) és nem tartalmaznak olajt. A táplálékoknak e típusai a legjobbak az aminosav ellátás érdekében, a legmegfelelőbb arányokban tartalmazzák őket. Tulajdonképpen ezek a legjobb élelmiszerek, amelyek létrehozzák egy faj tökéletes másolatát. Az élet kezdetén a kiegyensúlyozott aminosav összetétel a folyamat része.
Az inzulinfüggetlen diabéteszt megnövelt mennyiségű víz fogyasztásával, gyakorlatokkal és diétás kezeléssel kellene gyógyítani. A diétás kezelés során a szövetek és az agysejtek számára fontos aminosav egyensúlyról is gondoskodni kell. A só szabályozást is észben kell tartani. A cukorbetegség jó példája a következő nemzedékre is kiható dehidráció okozta károsodásának. Miután a dehidráció hatása cukorbetegséget kelt, amit az idősebb nemzedék soraiban figyelhetünk meg, de gyakran még megfordítható állapotban van, a kór legsúlyosabb és többször szervezetileg is károsító (visszafordíthatatlan) fajtáit az utódok öröklik. A fiatalkori diabéteszt ugyanúgy kell megközelíteni, annak korai megelőző kezelésével, mielőtt tartós szervezeti károsodás lép fel. Emlékeznünk kell, hogy a genetikus átírási-folyamat mechanizmusa (a DNS-átírás) - különösen az anyában - ha az aminosav tartalékok kiegyensúlyozatlan szintjei befolyásolják, egyformán megnyilvánulnak az utódban is. Valójában így alakul ki a genetikai károsodás és az örökölt betegség. A következő bekezdésben egy tipikusan ilyen folyamatról olvashatunk.
AZ INZULINFÜGGŐ CUKORBETEGSÉG
Az inzulinfüggő cukorbetegségben a hasnyálmirigy inzulintermelő képessége elveszett. A betegség ellenőrzés alatt tartásához rendszeres napi többszöri inzulininjekciók alapvetően szükségesek. Ezt az állapotot már valamivel jobban megértették.
A fehérjelebontás folyamatán belül, hogy a szervezet mozgósítani tudja az aminosav tartalékokat, a kortizonfelszabadító-mechanizmus elősegíti az IL-1 (interleukin) nevezetű anyag kiválasztását. Az IL-1 egy idegingerület átvivő anyag. A kortizonfelszabadító-mechanizmus és az IL-1 termelés között egy kölcsönös erősítő hatás van (szinergikus hatás). Az IL-1 egy további alárendelt anyag, az IL-6 kiválasztását segíti elő. Így az IL-1 termelődés egyidejűleg az IL-6 termelését is elősegíti. Sejtkultúrákban kimutatták, hogy az IL-6 pusztítja az inzulintermelő sejtek szerkezetét. Az IL-6 nevű anyaggal kezelt sejtek nem termelnek többé inzulint. Feltételezem (és már közzétettem ezt a nézetet), hogy a tartós dehidratáció és a szervezetbeni aminosav lebontás ellenőrizetlen zavarai tehetők leginkább felelőssé a hasnyálmirigy bétasejtjeinek (az inzulintermelő sejteknek) pusztulásáért. Így a dehidráció és a stressz fiziológiájának dehidráció-elősegítő folyamata tehető végül felelőssé az inzulinfüggő diabétesz kialakulásáért.
Tehát a paradigma-eltolódás tudományosan megmagyarázhatja a víz szerepét a betegségek megelőzésében és/vagy a gyógyításában. A stresszes folyamatok és a társult dehidrációs károsodások megelőzésére a szigorú és tökéletesen rendszeres vízbevitel hatására a test jólétének fő irányítói és felügyelői - a triptofán és annak idegingerület átvivő származékai: a szerotonin, a triptamin és a melatonin - megfelelően csoportosulnak, hogy minden biológiai folyamatunkat megfelelően irányíthassák. Az egyszerű fehérjékkel történő kiegyensúlyozott aminosav bevitel biztonságossá teszi a szervezet ilyen jellegű ellátását. A rendszeres napi séták szabályossá teszik az izmok működését, és minden, a szorongásos és érzelmi stressz által létrehozott fiziológiai folyamatot helyrehoznak.
A fenti három követelmény a leglényegesebb és legalapvetőbb „öregedés késleltet” óvintézkedés. Ezek nagyon fontos lépések a jó egészség irányában, a jól hidratált, egészséges bőr érdekében, aminek nagy szüksége van a vízcserére és ami többek között a nagy mennyiségű környezetbe távozó vizet is pótolja. Ilyenkor a véredények végre elláthatják igazi sejttápláló szerepüket.
Amikor a test jól hidratált, egy kielégítő szexuális élet és egy nagyon jó libidó fiziológiai és hormonális előfeltételei jönnek létre. Ráadásul, az „esemény” előtti egy vagy két pohár víz a férfiaknál egy biztos és kitartó erekciót idéz elő, ami a részvétel örömét is fokozza a hölgyeknél.
KRITIKA
Dr. F. Batmanghelidj egy remekművet írt a vízről az egészséggel kapcsolatosan amely a kutatásait képezte. A könyv címe: A tested vízért kiált. Dr. Batmanghelidj az általánostól eltérően, testünk egészségét a szervezetünk, a sejtjeink működéséhez szükséges, elegendő mennyiségű víz ivásához köti. Nagyon fontos megállapításokat tett. Ugyanakkor néhány dologban nem vonatkoztatott el az általános orvoslás hagyományaitól, dogmáitól. Az itt következő példa a zsírral kapcsolatos, amely a könyv VÍZKÚRA című fejezetéből egy idézet:
"... A betegségmegelőzés ilyen megközelítésében nem lesz szükségünk szigorú étrendi szabályozásra, hogy szabályozni tudjuk ezt vagy azt a klinikai tünetet, feltéve persze, ha a vízfogyasztás megelőzi a táplálékfelvételt. Azonban erősen tanácsolható a zsíros és sült ételek korlátozása. A zsírok zsírsavakká alakulnak át és a vérkeringésbe kerülnek. A zsírsavak helyettesítik (és kiszorítják) a triptofánt az albuminon. Ha a szervezet teljes triptofán mennyiségének 20 százaléka szabadon kószál a vérben, a máj megtámadja és lebontja a szabad triptofánt. Ezáltal egy idő után a zsíros ételek kimerítik a test triptofán készleteit. Ez az egyik legfontosabb ok, amiért a zsíros ételek nem tesznek jót az egészségnek. ..."
Dr. Batmanghelidj a könyvében hosszan beszélt a triptofán fontosságáról, mint a szervezetünk folyamatainak meghatározó anyagáról. A szavaiban nincs okunk kételkedni, hiszen ugyanazt rajta kívül is még több kutatási eredmény is alátámasztja.
Dr. Légrády Péter, kutatásait az emésztésnek szentelte, amiről könyvet is írt Tojás, táplálkozás, egészség címmel. E mű - ellentétben a témáról fellelhető legtöbb irománnyal, részletekbe menő, precíz, pontos képet fest az emésztésről. Az emésztés minősége az egyik legfontosabb tényező az egészségünket illetően, s az nem képzelhető el elégséges zsiradék nélkül:
"... a fő tápanyagcsoportok közül nyilvánvalóan csak a zsírok rendelkeznek a cholecytokinin termelődését és fölszabadulását, így a közös záróizom (az epevezeték és a hasnyálmirigy vezetékének közös záróizmának a - megj. Szennai) kinyílását és tartós nyitva maradását jelentős mértékben kiváltó hatással, ami az emésztési folyamat tökéletes végbeviteléhez elengedhetetlenül szükséges mozzanat."
Általánosságban egy felnőtt embernek egész napra ~70 g zsiradék bevitelét ajánlják. Ez a mennyiség azonban kevés, - Légrády doktor kutatásai szerint csupán egyetlen kiadós étkezéshez elegendő.
Viszont kell lenni egy igazságnak, amibe "beleférnek" a tudósok megállapításai. Ezt az igazságot Szendi Gábor könyvében találjuk meg (a címe: Paleolit táplálkozás), melyben alapos részletességgel írt az orvostudomány tévelygéseiről és azon belül többek között arról is, hogy az ú.n. nyugati típusú táplálkozás a betegségeink gyökere, mert az ajánlás általánosan elfogadott arányai, amely a szervezetünknek ill. a sejtjeinknek a sok-sok évezred-évmillió alatt kialakult igényeit nem, vagy tévesen veszi figyelembe, mert messze több szénhidrát fogyasztását írja elő és ugyanakkor a szükségesnél lényegesen kevesebb fehérjebevitelt enged, miközben az ajánlott mennyiségeknek éppen a fordítottja lenne megfelelő. (Valójában, mintegy 40-45 energia-százalék fehérje, 15-20%-nál nem több szénhidrát és 35-40% zsiradék napi bevitele lenne kívánatos.)
Ez lehet az oka annak, hogy a természeti népek a betegségeket alig ismerik: Az ő táplálkozásuk bőséggel tartalmaz zsiradékot, ami a jó emésztés feltétele, s ugyanakkor elegendő fehérjét is, s így nem szenvednek hiányt az oly fontos triptofánban sem.
Szendi Gábor is rendkívül alapos munkát végzett és az állításait minden esetben számos kutatási eredménnyel is alátámasztotta. Ám mégis, megeshet hogy itt-ott Szendi megállapításai is némi kiigazításra szorulnak.
Szendi szerint a gabonákat, a hüvelyeseket, a cukrot és a tejet, tejtermékeket teljes egészében ki kellene hagynunk az étrendünkből, - amit azonban előbb nem árt jól végiggondolni....
A cukor kiiktatásának a fontosságával egyetérthetünk. Viszont a gabonáról, a hüvelyesekről és a tejtermékekről van mit megfontolni.
A cukor a természetben ilyen töménységben nem létezik. Sok kutatás bizonyítja a szervezetre gyakorolt rendkívül káros hatásait.
Szendi szerint (s még többek szerint is) a tej a tehén borjának való, másik faj tejét inni nem egészséges. Ezzel szemben azonban, a többi (állat)faj nem azért nem issza egy másik faj tejét, mert az egészségtelen volna a számára, hanem azért, mert egyedül csak az ember képes fenntartani akár a tehénnek vagy bármely fajnak a tejelőképességét. A kutya, a macska és az összes többi állat is szívesen megissza a tehéntejet (is), és attól nem lesz beteg, akkor sem, ha azt huzamos ideig teszi. Az ember se amiatt betegszik meg a tejtől, mert a tej egészségtelen, hanem attól, ha hiányzik a szervezetünkből a tejcukorbontó enzim.
Az emberek nagyobb hányada élete végéig képes megemészteni a tejet. Amiért mégis jobban tennénk, ha mérsékelnénk a tejfogyasztásunkat, az sokkal inkább a kálciummal függ össze. (Itt utalok a "A tej" menüpont alatt olvashatókra.)
S vajon miért kellene kerülnünk a tejből erjedéssel készült ételeket? Az aludttej, (a kefir és a joghurt is,) a probiotikumok legjobb forrása!
A bio-elektronikai szempontból redox-potenciálu ételek (de leginkább a vízben lévő klór) - a redukáló hatásuk révén a szervezetünk elektronaktivitását csökkentik, velük szemben az erjedéssel készült ételek viszont növelik: aludttej, savanyú káposzta, kenyérmust.
A tejzsír sem egészségtelen. (Lásd a "A tej" menüpontot.) A sajtban pedig K2-vitamin is van, amit meg a bélrendszerünk megbetegedései esetén nem nélkülözhetünk.
A hüvelyesek nagy mennyiségű lektint a tartalmaznak, ám mégsem biztos az, hogy ezért ki kellene hagyjuk azokat az étrendünkből.
Dr. Batmanghelidj ezt írja:
"... Kellő időben az aminosavak teljes skáláját kell fogyasztanunk. Ha elővigyázatosak akarunk lenni, olyan fehérjéket kell ennünk, amelyek bőséges adagokat tartalmaznak ezekből az aminosavakból. Némely fehérjeforrás, mint például a hosszan tárolt húsok, néhány aminosavban hiányossá válhatnak. A legjobb fehérjeforrások a növények csíráztatott magvai, például a lencsék, gabonák, babok, stb. - de még a tojás és a tejtermékek is, amelyek a következő csirke vagy borjú nemzedéket nevelik fel. A lencsék és a zöldbabok különösen jó aminosav raktárak a táplálkozásban. Átlagban 28% fehérjét tartalmaznak, 72% összetett szénhidrátot (összetett cukrokat = keményítőket). A táplálékoknak e típusai a legjobbak az aminosav ellátás érdekében, a legmegfelelőbb arányokban tartalmazzák őket. Tulajdonképpen ezek a legjobb élelmiszerek, amelyek létrehozzák egy faj tökéletes másolatát. ..."
A triptofán nélkülözhetetlen a jó egészséghez. S a hüvelyesek a triptofánnak is kiváló forrásai. Ugyanakkor, tény hogy a hüvelyesek legtöbbjében jelen van egy méreganyag is (phasin), ill. a lektinek. Ennek ellenére, a babfélék jól beilleszthetők az étrendbe, annál is inkább, hiszen ma már ismerünk olyan ételeket/anyagokat, amelyek a lektinek ellen hatékony védelmet nyújtanak. Ilyen pl a fehér fűzfából készült kivonat (a természetes aszpirin, - mellékhatások nélkül), valamint az orvosi kálmos teája, különösen ha társítjuk fehér fagyöngygyel is. A phasin meg a főzés során lebomlik....
A gabonák közül többen egy olyan fehérje található, amellyel szemben hosszútávon allergia alakulhat ki. (Glutén.) Szendinek abban teljes mértékben igaza van, hogy ha teljesen kizárjuk az étrendünkből a gabonákat, akkor sokkal kevesebb megbetegedéssel kellene számolnunk. Tény az, hogy a gabonát néhány tízezernél nem több év óta fogyasztja az ember, s az eltelt idő viszonylagos rövidsége miatt nem alakulhatott ki bennünk a képesség a megemésztésére. De az is tény, hogy néhány évszázaddal ezelőttig lényegesen kevesebb betegség volt a rovására írható annál, mint ma.
A gabonák gluténje = a sikértartalom, amelynek a növelésére törekvés irányult az elmúlt századokban. Az pedig oly jól sikerült, hogy a mai búzák és a többi gabonák sikértartalma nagyságrenddel több mint az elődjeié. S innen már csak egy lépés ama kézenfekvő gondolat, hogy akkor miért is kellene teljesen lemondanunk az évezredes hagyományról, amikor elég lenne az is, ha az ősi gabonákat termelnénk, és azokat mértékkel fogyasztanánk? (A tévedések elkerülése végett: A teljes kiőrlésű gabona is ugyanannyi glutént tartalmaz, és a mára ismét divatba jött tönköly is, amely inkább csak a nevében azonos az eredetivel....)
"Csökkentsük a zsírfogyasztásunkat! Együnk kevesebb sót!" - Szólnak a hamis ajánlások.... De szerencsére egyre többen ébredünk rá, hogy nem az orvosi dogmák szolgálják az egészségünket, hanem az, ha követjük a testünknek, a sejtjeinknek a valós igényét! Sajnos, érdekek fűződnek ahhoz, hogy ne tudjuk meg a igazságot egy-egy kérdésben, ezért nem könnyű megtalálni egyáltalán azt, hogy mi is a szervezetünk valós igénye.
Szennai László
